Pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el a szkopjei U20-as Európa-bajnokságon Zsitovoz Petro. Szakosztályunk kötöttfogású 67 kilogrammos tehetsége emlékezetes versenyzéssel, több nagy fordítást bemutatva hódította el az aranyérmet. A kontinensbajnok a fogyasztásról, az utolsó másodperces győzelemről, különleges technikájáról és a döntő fordulatairól is mesélt.
Először is gratulálunk az U20-as Európa-bajnoki címhez! Milyen érzések vannak benned most?
„Köszönöm szépen a gratulációt! Őszintén szólva még mindig nehezen hiszem el, hogy megnyertem az Európa-bajnokságot. Fantasztikus érzés! Persze itt nem állunk meg, dolgozunk tovább, mert az a célunk, hogy a jövőben még minél több ilyen szép eredményt érjek el.”
A verseny előtt komoly fogyasztáson voltál túl. Mennyire viselt meg ez fizikálisan?
„Sokat fogytam a versenyre, de szerencsére nem éreztem úgy, hogy ez bármiben is hátráltatott volna. Úgy érzem, hogy végig jól mozogtam, fizikailag rendben voltam, és bár nem volt könnyű, de a fogyás egyáltalán nem befolyásolta a teljesítményemet.”
Kívülről nagyon magabiztosnak tűntél. Belül is így érezted magad?
„Igen, abszolút. Nagyon magabiztos voltam, egyáltalán nem izgultam. Bíztam magamban, ráadásul végig nagyon jól is éreztem magam a szőnyegen. Ez sokat segített abban, hogy felszabadultan birkózzak.”
A nap egyik legemlékezetesebb pillanata az azeri Roman Karimov elleni selejtező volt, amelyet kevesebb mint két másodperccel a vége előtt fordítottál meg. Mi járt akkor a fejedben?
„Őszintén nem voltam teljesen biztos benne, hogy az utolsó másodpercekben még sikerül fordítani, de ahogy csak tudtam, hajtottam, bíztam magamban, és szerencsére összejött. Mint ahogy ez a mérkőzés is bizonyítja, az ilyen helyzetekben soha nem szabad feladni, küzdeni kell, amíg le nem jár az idő.”
Több összecsapásodon is látványos pörgetésekkel szereztél pontokat. Mi ennek a különleges technikának a titka?
„Mostanában kifejezetten jól működik az úgynevezett átnyalábolós pörgetés. Ilyenkor mindkét kezemmel nagyon szorosan magamhoz szorítom az ellenfelet, és onnan mindkét irányba tudok pörgetni. Ebből egyébként emelni is szoktam, de a combsérülésem miatt ezt most kevésbé erőltettem. A döntőben viszont elő kellett húznom ezt a megoldást, és szerencsére éppen ezzel sikerült megfordítanom a találkozót.”
A finálé sem indult könnyen, hiszen az U17-es vb-ötödik holland Ilias Laaouina hamar 7–0-s előnybe került. Hogyan sikerült mégis fordítanod?
„Először is nem gondoltam volna, hogy arról az ágról pont ő lesz majd az ellenfelem a döntőben. Régóta ismerem Iliast, korábban már birkóztunk egymással, és láttam, hogy most nagyon jó formában versenyez, ezért kemény mérkőzésre számítottam. Amikor 7–0 volt oda, ránéztem az órára, és láttam, hogy még négy perc hátravan. Tudtam, hogy még semmi sincs veszve, csak higgadtnak kell maradnom, az edzők is folyamatosan ezt mondták. Szerencsémre a holland hétpontos előnyben nagyon gyorsan be akarta fejezni a finálét, én pedig igyekeztem kihasználni a lendületét. Egy levitellel és egy pörgetéssel még a szünet előtt sikerült közelebb zárkóznom, majd a második menetben lentről egy emeléssel is pontot szereztem. Amikor 7–7 lett, az már az utolsó ponttal nekem kedvezett, onnantól gyakorlatilag csak meg kellett állnom a lábamon. Volt még hátra idő azért, ő pedig egyre jobban támadott, de én meg ismét kihasználtam a lendületét, sikerült levinnem, és akkor már éreztem, hogy ezt a mérkőzést meg fogom nyerni. Úgy voltam vele, hogy egy ilyen jól sikerült első nap után a döntőt már nem veszíthetem el. Főleg nem egy olyan ellenféllel szemben, akit már korábban is sikerült legyőznöm.”